Az Apostolok cselekedetei 29. fejezete (Sonnini-kézirat)

505. NYOMTATOTT OLDAL — BEVEZETŐ ANYAG: Bevezetés a Sonnini-kézirathoz

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI 29. FEJEZETE

A Sonnini-kézirat Pál Spanyolországba és Britanniába tett útjának beszámolóját tartalmazza. Az irat, amely állítólag „Az apostolok cselekedetei” befejező része, annak az időszaknak egy részét fogja át, amely Pál kétéves, római kényszerű tartózkodása — saját bérelt házában — után következett. A Biblia Cselekedeteinek stílusában íródott, és folytatásként olvasható.

A kéziratot Sonnini Törökországba és Görögországba tett utazásai egy példányába bekötve találták meg, és az elhunyt tiszteletreméltó Sir John Newport, Írország bárója könyvtárának és hagyatékának eladásakor vásárolták meg. Sir John családi címere a könyv borítójára volt vésve. Több mint harminc évig volt a birtokában. A könyvvel együtt volt egy irat Törökország szultánjától, amely engedélyt adott C. S. Sonnininek, hogy az Oszmán Birodalom minden részébe utazhasson. Az iratot C. S. Sonnini fordította egy eredeti görög kéziratból, amelyet Konstantinápoly levéltárában találtak, és amelyet Abdoul Achment szultán adott át neki.

(A bibliai Apostolok cselekedetei és Jakab könyve az egyetlen két újszövetségi könyv, amely nem „ámen”-nel végződik. Ez néhány bibliatudóst arra a vélekedésre vezetett, hogy jelenlegi formájukban hiányosak.)

Valamikor az 1700-as évek végén, 1800 előtt, C. S. Sonnini kiadta Sonnini Törökországba és Görögországba tett utazásai című művének saját példányát. Bekötve benne volt a Konstantinápoly levéltárában talált kézirat másolata, amelyet Abdoul Achman szultán adott át neki. Ő XVI. Lajos uralkodása alatt utazott, aki Kr. u. 1774-től Kr. u. 1793-ig uralkodott. Utazásait e két dátum, 1774 és 1793 között adta ki.

Lásd a „Doc Notes” részt R. W. Morgan „Did the Apostle Paul Visit Britain?” című könyvében, amely a Dolores Pressnél kapható.

[Megjegyzés: a szultán neve a második bekezdésben „Abdoul Achment”, a negyedik bekezdésben „Abdoul Achman” alakban szerepel — mindkettő a nyomtatás szerint.]

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI 29. FEJEZET — SZÖVEG (1–26. vers; a 26. versen túl is folytatódik)

1. vers. Pál, telve a Messiás áldásával és túláradva a Szentlélekben, elhagyta Rómát, miután elhatározta, hogy Spanyolországba megy, mert már régóta oda akart utazni, és arra is gondolt, hogy onnan Britanniába menjen.

2. vers. Mert Föníciában hallotta, hogy Izráel gyermekei közül némelyek, az asszír fogság ideje körül, tengeren menekültek el „a távoli szigetekre”, amint a Próféta hirdette, és amelyeket a rómaiak Britanniának neveznek.

3. vers. Mivel Jesua megparancsolta, hogy az evangéliumot mindenfelé hirdessék a pogányoknak és Izráel házának elveszett juhainak.

4. vers. És senki nem akadályozta Pált, mert bátran tett bizonyságot Jesuáról a helytartók előtt és a nép között; és maga mellé vett néhányat a testvérek közül, akik vele laktak Rómában, és hajóra szálltak Ostiumnál, és kedvező szelekkel biztonságban megérkeztek Spanyolország egy biztonságot adó (kikötő?) helyére.

5. vers. És sok nép gyűlt össze a városokból és falvakból és a hegyvidékről: mert hallottak az apostolok megtéréséről és a sok csodáról, amelyet véghez vitt.

6. vers. És Pál hatalommal prédikált Spanyolországban, és nagyon sokan hittek és megtértek, mert tudták, hogy ő Jáhvétól küldött apostol.

7. vers. És hajót találva Armoricában, amely Britanniába vitorlázott, elindultak Spanyolországból. Pál és társasága a déli part mentén haladt, és elértek egy Raphinus nevű kikötőt.

8. vers. Amikor pedig széles körben elterjedt a híre, hogy az apostol partra szállt a partjukon, a lakosok nagy számban eléje mentek, és udvariasan bántak Pállal, és ő bement városuk keleti kapuján, és egy héber ember házában szállt meg, aki az ő saját nemzetükből való volt.

9. vers. És másnap elment, és felállt a Lud-hegyre (ma a Szent Pál-székesegyház helye), és a nép összegyűlt a kapunál, és összesereglett a főutcán, és ő a Messiást prédikálta nekik, és hittek az igének és Jesua bizonyságtételének.

10. vers. És naplementekor a Szentlélek Pálra szállt, és prófétált, mondván: „ÍME, AZ UTOLSÓ NAPOKBAN A BÉKESSÉG JÁHVÉJA A VÁROSOKBAN LAKIK MAJD, ÉS AZOK LAKOSAIT MEGSZÁMLÁLJÁK: ÉS A NÉP HETEDIK ÖSSZEÍRÁSAKOR FELNYÍLNAK SZEMEIK, ÉS ÖRÖKSÉGÜK DICSŐSÉGE FELRAGYOG ELŐTTÜK. NEMZETEK JÖNNEK FEL IMÁDNI ARRA A HEGYRE, AMELY JÁHVE EGY SZOLGÁJÁNAK TÜRELMÉRŐL ÉS HOSSZÚTŰRÉSÉRŐL TESZ BIZONYSÁGOT.”

11. vers. És az utolsó napokban az evangélium új hirdetései jönnek elő Jeruzsálemből, és a nép szíve örömmel telik meg, és körülnéznek, és vízforrás nyílik meg, és nem lesz többé betegség.

12. vers. Azokban a napokban háborúk és háborúk hírei lesznek; és egy király támad, és az ő kardja a nemzetek gyógyulására lesz, és az általa szerzett békesség tartós lesz, és királyságának dicsősége csodálatot kelt a fejedelmek között.

13. vers. És történt, hogy a druidák közül némelyek titokban Pálhoz mentek, és szertartásaikkal és szokásaikkal megmutatták (bizonyítva), hogy azoktól a zsidóktól származnak, akik megszöktek a rabságból Egyiptom földjén, és az apostol elhitte ezeket a dolgokat, és a békesség csókját adta nekik.

14. vers. És Pál három hónapig lakott a szállásán, erősítve a hitet és szüntelenül prédikálva a Messiást.

15. vers. És ezek után Pál és testvérei elhagyták Raphinust, és a galliai Atiumba hajóztak.

16. vers. És Pál prédikált a római helyőrségekben és a nép között, buzdítva minden embert, hogy térjenek meg és vallják meg bűneiket.

17. vers. És eljöttek hozzá a belgák közül némelyek, hogy kérdezzék őt az új tanításról és Jesua emberről; és Pál megnyitotta szívét előttük, és elmondott nekik mindent, ami vele történt, hogyan jött el Messiás Jesua a világra, hogy megmentse a bűnösöket; és csodálkozva távoztak, egymás között tanakodva a hallott dolgok felett.

18. vers. És miután sokat prédikált és fáradozott, Pál és munkatársai Helvéciába mentek, és eljutottak a Poncius Pilátus hegyéhez, ahol az, aki elítélte Jesuát, fejjel lefelé vetette magát, és így nyomorultul elpusztult.

19. vers. És azonnal patak tört elő a hegyből, és elmosta az ő (darabokra tört) testét egy tóba.

20. vers. És Pál kinyújtotta kezeit a víz felett, és imádkozott Jáhvéhoz, mondván: Ó Jáhve, adj jelet minden nemzetnek, hogy itt Poncius Pilátus, aki elítélte a te egyszülött Fiadat, fejjel lefelé zuhant a mélységbe.

21. vers. És miközben Pál még beszélt, néztek, és íme, nagy földrengés támadt, és a vizek színe megváltozott, és a tó olyan alakot öltött, mint az Emberfia, aki agóniában függ a kereszten.

22. vers. És hang jött az égből, mondván: Pilátus is megmenekült az eljövendő haragtól (lásd a második halált, Jel 21:8), mert megmosta kezeit a sokaság előtt Jesua vérének ontásakor.

23. vers. Ezért, amikor Pál és akik vele voltak látták a földrengést és hallották az angyal hangját, dicsőítették Jáhvét, és lelkük nagyon megerősödött.

24. vers. És utaztak, és eljutottak a Július-hegyhez, ahol két oszlop állt, egy a jobb kéz felől és egy a bal kéz felől, amelyeket Augustus császár emelt.

25. vers. És Pál megtelt Szentlélekkel, és felállt a két oszlop közé, mondván: Emberek és testvérek, ezek a kövek, amelyeket ma láttok, bizonyságot tesznek majd az én ide vezető utamról, és bizony mondom, megmaradnak mindaddig, amíg a Lélek ki nem árad minden nemzetre, és az út nem lesz akadályozva minden nemzedéken át.

26. vers. És elmentek onnan, és Illíriába jöttek, szándékuk szerint Makedónián át Ázsiába menni, és kegyelem találtatott minden gyülekezetben; és gyarapodtak és békességük volt. Ámen