Zebulon végrendelete

ZEBULON VÉGRENDELETE, JÁKÓB ÉS LEA HATODIK FIA.

-- Bal oldali hasáb (Zebulon 1–3. fejezet, 4. fejezet 1–6. vers félmondatig) --

Fejezet 1

1 1 Zebulon szavainak másolata, amelyeket fiainak meghagyott, mielőtt meghalt életének 2 kétszáztizennegyedik esztendejében, két évvel József halála után. És ezt mondta nekik: 3 Hallgassatok rám, Zebulon fiai, figyeljetek atyátok szavaira. Én, Zebulon, jó ajándékként születtem szüleimnek. Mert amikor megszülettem, atyám igen nagyon gyarapodott, mind nyájakban 4, mind csordákban, amikor a pettyezett vesszőkkel megkapta részét. Nem vagyok tudatában, hogy vétkeztem volna 5 minden napomban, kivéve gondolatban. Nem is emlékszem, hogy bármi gonoszságot tettem volna, kivéve a tudatlanság bűnét, amelyet József ellen követtem el; mert szövetséget kötöttem testvéreimmel, hogy nem mondjuk el 6 atyánknak, ami történt. De titokban sok napon át sírtam József miatt, mert féltem testvéreimtől, mert mindnyájan megegyeztek, hogy ha valaki elárulja a titkot, megölessék. 7 De amikor meg akarták ölni, sok könnyel kértem őket, hogy ne legyenek vétkesek ebben a bűnben.

2 1, 2 Mert Simeon és Gád József ellen jöttek, hogy megöljék, és ő könnyek között ezt mondta nekik: Szánjatok meg engem, testvéreim, könyörüljetek Jákób, atyánk belein: ne tegyétek rám kezeteket 3 ártatlan vér ontására, mert nem vétkeztem ellenetek. És ha valóban vétkeztem, fenyítéssel fenyítsetek meg engem, testvéreim, de ne tegyétek rám kezeteket, Jákób, a mi 4 atyánk kedvéért. És amint ezeket a szavakat mondta, zokogva eközben, nem tudtam elviselni siránkozását, és sírni kezdtem, és májam kiöntetett, és beleim minden állománya meglazult, 5 és szívem megszólalt, és testem ízületei remegtek, és nem 6 tudtam megállni. És amikor József látta, hogy vele sírok, és ők ellene jönnek 7, hogy megöljék, mögém menekült, könyörögve nekik. De eközben Rúben felkelt, és mondta: Jöjjetek, testvéreim, ne öljük meg őt, hanem vessük őt e száraz vermek egyikébe, amelyeket atyáink ástak 8 és nem találtak vizet. Mert emiatt tiltotta meg Jáhve, hogy víz emelkedjék bennük, hogy József megőriztessék. És így tettek, amíg el nem adták őt az izmaelitáknak.

3 1, 2 Mert az ő árában nem volt részem, gyermekeim. De Simeon és Gád és hat másik testvérünk elvette József árát, és sarukat vásárolt maguknak, feleségeiknek és gyermekeiknek, 3 mondván: Nem eszünk belőle, mert testvérünk vérének ára az, hanem bizonyosan lábbal tiporjuk, mert azt mondta, hogy király lesz felettünk, és lássuk, mi lesz 4 álmaiból. Ezért meg van írva Mózes törvényének írásában, hogy aki nem támaszt magot testvérének, annak saruja oldassék le, és köpjenek az arcába. És József testvérei nem akarták, hogy testvérük éljen, és Jáhve leoldotta róluk 6 azt a sarut, amelyet József, az ő testvérük ellen viseltek. Mert amikor Egyiptomba jöttek, József szolgái leoldották azokat a kapun kívül, és így hódolatot tettek József előtt 7 Fáraó király módja szerint. És nemcsak hódolatot tettek neki, hanem le is köpdösték őket, 8 azonnal leborulva előtte, és így megszégyenültek az egyiptomiak előtt. Mert ezután az egyiptomiak hallották mindazokat a gonoszságokat, amelyeket Józseffel tettek.

Fejezet 4

4 1 És miután eladták, testvéreim leültek 2 enni és inni. De én, József iránti szánalomból, nem ettem, hanem a vermet őriztem, mivel Júda félt, hogy Simeon, Dán és Gád elrohannak 3 és megölik őt. De amikor látták, hogy nem eszem, engem állítottak őrzésére, amíg el nem 5 adták az izmaelitáknak. És amikor Rúben jött és hallotta, hogy távollétében (Józsefet) eladták, megszaggatta ruháit, (és) gyászolva mondta: Hogyan tekintsek atyám, 6 Jákób arcára? És elvette a pénzt, és a kereskedők után futott, de mivel nem sikerült [a jobb oldali hasábban folytatódik:] megtalálnia őket, szomorúan tért vissza.

-- Jobb oldali hasáb (Zebulon 4:6 folyt., 5–7. fejezet, 8. fejezet 1–5. vers félmondatig) --

De a kereskedők elhagyták a széles utat, és a trogloditákon át rövid úton vonultak. 7 Rúben pedig szomorú volt, és nem evett ételt azon a napon. Dán tehát hozzá jött, és mondta: 8, 9 Ne sírj, se ne szomorkodj; mert megtaláltuk, mit mondhatunk atyánknak, Jákóbnak. Öljünk meg 10 egy kecskegidát, és mártsuk bele József köntösét; és küldjük el Jákóbnak, mondván: Ismerd meg, 11 ez-e a fiad köntöse? És így tettek. Mert lehúzták Józsefről köntösét, amikor eladták, és rabszolga ruháját adták rá. Simeon pedig elvette a köntöst, és nem akarta odaadni, mert kardjával szét akarta hasítani, mivel haragudott, hogy József él, és hogy 12 nem ölte meg őt. Akkor mindnyájan felkeltünk, és mondtuk neki: Ha nem adod oda a köntöst, 13 azt mondjuk atyánknak, hogy te egyedül tetted ezt a gonosz dolgot Izraelben. És így odaadta nekik, és ők éppen úgy tettek, amint Dán mondta.

Fejezet 5

5 1 És most, gyermekeim, meghagyom nektek, hogy tartsátok meg Jáhve parancsolatait, és mutassatok irgalmat felebarátaitok iránt, és legyetek könyörületesek mindenki iránt, nemcsak az emberek iránt, hanem az állatok iránt is. 2 Mert mindezek miatt megáldott engem Jáhve, és amikor minden testvérem beteg volt, én betegség nélkül megmenekültem, 3 mert Jáhve ismeri mindegyik szándékát. Legyen tehát könyörület a szívetekben, gyermekeim, mert amint az ember cselekszik felebarátjával, úgy cselekszik Jáhve is vele. 4 Mert testvéreim fiai betegeskedtek és meghaltak József miatt, mert nem mutattak irgalmat szívükben; de az én fiaim betegség nélkül őriztettek meg, amint tudjátok. És amikor Kánaán földjén voltam, a tengerparton, halfogást tettem Jákób, atyám számára; és amikor sokan megfulladtak a tengerben, én sértetlenül maradtam.

Fejezet 6

6 1 Én voltam az első, aki hajót készített, hogy a tengeren hajózzon, mert Jáhve adott nekem értelmet és 2 bölcsességet abban. És kormányt eresztettem le mögé, és vitorlát feszítettem egy másik, középen álló 3 fadarabra. És abban hajóztam a partok mentén, halat fogva atyám házának, amíg Egyiptomba nem értünk. 4, 5 [És könyörületből megosztottam fogásomat minden idegennel.] És ha egy ember idegen volt, vagy beteg, vagy idős, megfőztem a halat, és jól elkészítettem, és minden embernek felajánlottam, amint minden embernek 6 szüksége volt, szomorkodva velük és könyörülve rajtuk. Ezért Jáhve is bőséges hallal elégített meg engem halfogáskor; mert aki megosztja felebarátjával, sokszorosan többet kap Jáhvétól.) Öt éven át fogtam halat [és a [jó cselekedetek] világosságát adtam minden embernek, akit láttam, 8 és eleget tettem atyám egész házának]. És nyáron halat fogtam, télen pedig testvéreimmel juhokat őriztem.

Fejezet 7

7 1 [Now I will declare unto you what I did. I saw a man in distress through nakedness in winter time, and had compassion upon him, and stole away a garment secretly from my father's house, and 2 gave it to him who was in distress. Do you, therefore, my children, from that which Yahweh bestoweth upon you, show compassion and mercy without hesitation to all men, and give to every man with 3 a good heart. And if ye have not the wherewithal to give to him that needeth, have compassion for 4 him in bowels of mercy. I know that my hand found not the wherewithal to give to him that needed, and I walked with him weeping for seven furlongs, and my bowels yearned towards him in compassion.

Fejezet 8

8 1 Have, therefore, yourselves also, my children, compassion towards every man with mercy, that the 2 Yahweh also may have compassion and mercy upon you. Because also in the last days Yahweh will send 3 His compassion on the earth, and wheresoever He findeth bowels of mercy He dwelleth in him. For in the degree in which a man hath compassion upon his neighbours, in the same degree hath the 4, 5 Yahweh also upon him.] And when we went down into Egypt, Joseph bore no malice against us. To whom taking heed, do ye also, my children, approve yourselves [continues on p. 509:]

[Unusual layout: the conclusion of Zebulun (8 cont., 9, 10) occupies the LEFT column; the Testament of Dan heading and Dan 1-4 (partial) occupy the RIGHT column.]

-- Left column (Zebulun 8 cont., chs. 9-10 complete) --

without malice, and love one another, and do not set down in account, each one of you, evil against his brother. For this breaketh unity and divideth all kindred, and troubleth the soul, and weareth away the countenance.

Fejezet 9

9 1 Observe, therefore, the waters, and know when they flow together, they sweep along stones, trees, 2 earth, and other things. But if they are divided into many streams, the earth swalloweth them up, 3, 4 and they vanish away. So shall ye also be if ye be divided. Be not ye, therefore, divided into two heads, for everything which the Yahweh made hath but one head, and two shoulders, two 5 hands, two feet, and all the remaining members. For I have learnt in the writing of my fathers, that Ye shall be divided in Israel, And ye shall follow two kings, And shall work every abomination. 6 And your enemies shall lead you captive, And ye shall be evil entreated among the Gentiles, With many infirmities and tribulations. 7 And thereafter shall ye remember the Yahweh, and repent, [And He shall cause you to return; For He is merciful and compassionate.] And He setteth not down in account evil to the sons of men, because they are 8 flesh, and the spirits of deceit deceive them in all their deeds. And after these things there shall arise unto you Yeshua Himself, the light of righteousness, [And healing and compassion shall be in His wings. He shall redeem all the captivity of the sons of men from Beliar; And every spirit of deceit shall be trodden down] And he shall bring back all the Gentiles into zeal for Him. And ye shall return unto your land. And ye shall see Him in Jerusalem, for His name's sake. 9 And again through the wickedness of your works shall ye provoke Him to anger, And ye shall be cast away by Him unto the time of consummation.

Fejezet 10

10 1 And now, my children, grieve not that I am dying, nor be cast down in that I am coming to my 2 end. For I shall rise again in the midst of you, as a ruler in the midst of his sons; and I shall rejoice in the midst of my tribe, as many as shall keep the law of the Yahweh, and the commandments 3 of Zebulun their father. But upon the ungodly shall the Yahweh bring eternal fire, and destroy them 4, 5 throughout all generations. But I am now hastening away to my rest, as did also my fathers. But 6 do ye fear the Yahweh our Yahweh with all your strength all the days of your life. And when he had 7 said these things he fell asleep, at a good old age. And his sons laid him in a wooden coffin. And afterwards they carried him up and buried him in Hebron, with his fathers.

-- Right column --